Khm, khm

A magyarázat

Pénisznév generátor

Kommentbe várom a kidobott eredményeket:)

http://www.blogthings.com/penisnamegenerator/

Nekifogtam!

Néhány évbe és elvetélt ötletbe került, de most ott tartok, hogy elindult saját cégem. Ez volt eddig az egyszerűbb része. Most következik a neheze, vagyis ebből az egészből bevételt csiholni.
Hogy hogyan? A válasz egyszerű, és lehetne egy szocialista, kommunista jelmondat is a múltból: Csinálni, menni, csinálni és még egy kicsit menni.
Máshogy nem lehet, csak ha teper az ember, hajt fapofával és próbálja rávenni az embereket, hogy az ő szolgáltatására adjanak ki pénzt.
Pozitívan látom a dolgokat, mert a termék piacképes, lelkesedésem van, mert magamért csinálom és kitartásom is ugyan ezért.
Mi a célom? Természetesen pénzt termelni, mint mindenkinek. Kicsit bővebben, az hogy megteremtsem, Bettynek és magamnak azt az életszínvonalat, amit úgy érzem megérdemlünk, de főleg ő. Az igényeim nem hatalmasak, de azért jó lenne néhány év alatt összehozni egy szép kis kertes házat, nem a gazdag környéken, ami az elképzeléseim szerint néz ki kívül is belül is, illetve egy olyan autó, amire azt mondom, hogy ez igen, mindig is szerettem volna hasonlót. Emellett már csak kis plusz, hogy szeretnék motort, és világot látni, olyan helyekre eljutni, amit ha meglát az ember katarzis álapota áll fenn és nem szégyenli, ha megkönnyezi. Majdanán egy esküvő, olyan színvonallal és menyasszonyi ruhával, ami Betty álma, hiszen az esküvő a nőről szól, hogy azon a napon (is) ő a legszebb és rá figyel mindenki. És természetesen (amit msot még nem tudok elképzelni) ha kellőképp megkomolyodom és felkészült leszek meglegyen minden a kis utód(ok esetleg) érkezésének.
De mindehhez rengeteg teendő és küzdelem áll még előttem.

Hát ennyi, az üzletnek mennie kell tovább!

Hát nem cuki? de nem szeretem a macskákat azért sem

Nem kamu, megtörtént

Frissen megmikuláscsomagozott ürge rohan az autójánál állomásozó parkolóőrhöz:

- Hééééééé hééééé, itt vagyok, itt vagyooook.

A vércse szeme se rebben:

- Én meg itt. Uram.

A mercis annyira lefagyott, hogy szólni se bírt. Fizetett.

No comment

II. Világháború facebook-on

Munka nélkül

Hát igen, sajnos 2 hete munka nélkül vagyok. Azt gondoltam könnyen viselem majd a rámszakadó temérdek szabadidőt, de hamar rájöttem, hogy mégsem. Az első 4-5 nap eltelt filmnézéssel, netezéssel, olvasgatással, zenehallgatással, de mikor az ember már elolvasta a Zinternetet háromszor (persze pornó nélkül), akkor elveszti a dolog a varázsát. És napi 10 óra filmezés is kicsit be tudja tenni a kaput agyi szinten. Konkrétan nyálcsorgató zombi közeli állapotba lehet kerülni.
Ezután jön az a fázis, amikor az ember beleköt az élő fába is, így a közelállóknak türelemmel kell viselni a kiborító kötekedést. Szerencsére kedves párom ezt még tolerálja, nem irigylem néha.
A leg unalmasabb, agysorvasztóbb és idegölőbb időszak azonban az éjszaka. Útálok arra ébredni hajnal 3-kor, hogy zakatol az agyam, és nem tudok elaludni 2-3 órahosszáig. Vélhetőleg ez is a semmittevés mellékhatása.
Érdekes anno olyan jól elvoltam ugyan ezekkel a tevékenykedésekkel gond nélkül. Lehet öregszem kőkeményen. Szóval ha hamarosan nem lesz valami munka jellegű elfoglaltságom, megőrülök, Betty pedig hanyatt homlok fog menekülni, mielőtt őt is a mélybe rántom.
Addig valószínűleg elkezdem az ivást, mondjuk holnap este, aztán ha nagyon unatkozom, akkor folytatom, hogy feldobja az unalmas órákat.:)

Népek evolúciója

Szakmai váltás

Vizes dolgok

Ha ez nem velem történik meg, valaki csak meséli biztosan azt mondom, hogy egy vígjátékban látta.
Szituáció a következő, szerda reggel fél 7. Az ember szép komásan ballag a fürdőszobába, hogy elintézze ügyes bajos dolgait. Namármost bedugtam a szakállnyírót, szépen letettem a mosdókagyló szélére, nyitom meg a vizet, a kar a kezemben marad, elkezd folyni a víz minden irányból. Én ugye mit csinálok, elkezdem piszkálni, hogy majd ÉN megcsinálom. Na akkor indult el a gejzír, természetesen a leghidegebb fajtából bele egyenesen a pofámba, valami nem túl kellemes bizsergést kezdtem érezni, akkor láttam, hogy a szakállvágó már merülőforralóként funkciónál. Gyors vetődés a fürdőből, rohangálás, hogy megtaláljam a főcsapot, ami persze sosem az amelyikre először gondol az ember. Mire sikerült a művelet, addigra szép mennyiségű víz összegyűlt a fürdőben, és még megoldás kellett arra, hogy az elektromos dolgokat is veszélymenetessé tegyem. Művelet a következő: az összes létező törölköző a padlóra, ráugrás, mielőtt átázik és kábel gyors kirántása a konnektorból. Bár utólag belegondolva kevésbé lett volna kockázatos, ha lekapcsolom az áramot is. No mindegy még végülis itt vagyok. Ezután még persze gyors öltözködés készülődés munka"meghallgatásra"-hát ez is megérne egy misét, de külön bejegyzést mindenképp fog kapni-ami olyan volt amilyen, de köszönet Mr. G-nek a navigálásért. Kellemes hangulatban hazaérve elindulni felhajtani egy új csapot és nekiállni szerelni, mert én aztán nem fizetek csip-csup munkáért a szakinak ezreket. A későbbi történések fényében jobban jártam volna. Csap beszerzése megvan, szerszámok begyűjtése megvan, nekiestem a szétszedésnek. Na itt már tudtam, hogy mire vállalkoztam, kb 10 négyzetcentire volt az összes cső, csavar és minden egyéb bezsúfolva, fogó, kulcs mindenféle kitekert pozícióban fér csak oda. A röpke egy órás művelet, ami amiatt volt ennyi, mert a csap eddig számomra nem ismert részei olyan állapotban voltak, mintha egy római fürdőből maradtak volna hátra, de lehet azok sincsenek így szétrohadva. Szóval Odintól kezdve számra vettem az összes szentek nevét, és Krishnától Allahig mindenkit jól megkáromoltam, pláne mikor rájöttem, hogy az új cső nem passzol a vízvezetékre. Újra nekiindulni beszerezni a hozzávalókat, visszaértem szereltem még egy fél órácskát, megint csak a helyhiány volt ami megdobta a hangulatom.
Szóval a kellemes káromkodásokkal tarkított pár óra után, azért győzelemittasan csaptam a levegőbe: IGEN, megvan! Legyőztem az elemeket!
De legközelebb egy marék xanaxszal fogok neki hasonló műveletnek!
Hát így nézett ki a szerdai nap

Figyelmeztető feliratok

A piákon a következő figyelmeztetéseket kellene szerepeltetni:

Az alkohol fogyasztásának hatására azt gondolhatja, hogy suttog, pedig
ez nem biztos!

Az alkohol fogyasztása a legfőbb oka annak, hogy úgy táncol, mint egy
idióta!

Az alkohol fogyasztása okozhatja, hogy a barátait állandóan biztosítani
próbálja a ragaszkodásáról!

Az alkohol hatására azt gondolhatja: tud énekelni!

Az alkohol fogyasztása elhiteti önnel, hogy az exbarátja/barátnője majd
meghal az ön telefonhívásáért hajnali háromkor!

Az alkohol hatására azt gondolhatja, hogy értelmes társalgásba tud
bocsátkozni az ellenkező nem bármelyik tagjával!

Az alkohol hatására gondolhatja, hogy önnek misztikus kung-fu tudása
van, minek következtében jól elláthatja mások baját!

Az alkohol hatására reggel az ágyban a másik oldalára fordulva valami
nagyon ijesztőt láthat!

Az alkohol hatására az az illúziója lehet, hogy ön okosabb, ügyesebb és
sokkal szebb is bármely más embernél!

Az alkohol hatására az gondolhatja, hogy ön láthatatlan!

Az alkohol hatására azt gondolhatja, hogy az emberek önnel együtt nevetnek!

Az alkohol hatására törés keletkezhet a tér-idő kontinuumban, minek
hatására az idő szó szerint eltűnik!

Az alkohol terhességet okozhat!

Aki legalább a felét nem tapasztalta még ezeknek, az sosem ivott eleget:D

Sajnos magáért beszél!

És közben tényleg!

Az utolsó archív!

A név: felfoghatjuk a termék nevét akár szójátéknak is, ha a T-t a The rövidítésének vesszük a winner pedig egyértelmű. A gyártó ha már piaci részesedésben elég egyértelműen nem lehet győztes, legalább nevében tüntesse fel ez irányú törekvését. De hogy ne legyek túl kötekedő, mondjuk azt hogy a név annyira nem rossz, mint amennyire lehetne.

Külcsín: Első ránézésre nem is olyan csúnya. Másodikra már a „nem is olyant” akár el is hagyhatjuk. Már elég messziről jól láthatók a neon színskála színeiben pompázó csomagolásokat és általában a rajtuk éktelenkedő nagy számokat. Ezek jelentését vagy funkcióját homály fedi. Talán terméknevek helyett egyszerűbb volt ezt kitalálni, vagy gonosz összeesküvés részeként ha helyes sorrendben kirakjuk a számokat egy rakétaindító kódot kapunk ami elpusztítja az egész földet, vagy legalábbis az USA-t de a filmekből tudjuk hogy ez majdnem ugyan azt jelenti. Feltűnő lehet még hogy ugyan azok a típusú rágók vannak jelen mint a jól ismert nagyobb cégek termékeinél, de csak csomagolásbeli különbségeket lehet felfedezni. Ugyan az a borzalom van az összesben.

Kóstoló: Mikor kivesszük a rágót a csomagból még nem sejtjük mi vár ránk. De mikor eljön a harapás pillanata, akkor kezdetét veszi a borzalom. Elindul egy olyan ízáradat a nyelv ízlelőbimbóin, ami egészen velőig hatul és csak egy érzést vált ki az emberből, ami nem más mint a gyilkolási vágy eme hulladék megalkotója iránt. Ha esetleg képesek vagyunk tovább szánkban tartani azzal a reménnyel, hogy majd csak jobb lesz akkor tévedünk. Ahogy rágjuk rájövünk hogy mi is az a rágó GUMI. Az íztől gyorsan megszabadulunk, mert az körülbelül fél percig van neki, utána olyan érzésünk lesz mintha egy kis falatnyi michelin lenne a szánkban. De legalább ezt addig rághatjuk amíg el nem fárad az állkapcsunk. VIGYÁZAT! Lenyelni veszélyes, mert hogy ez a cucc lebomlik szervezetünkben kósza ábránd. Felezési idejét nagyjából a germanium és a szelén közé helyezném. Szóval vigyázva vele.

Összegzés: Rágónak rágó, guminak gumi, de inkább használható építési kötőanyagnak, mint száj ph érték javítónak. Az ár azt nézve amit kapunk érte felháborítóan magas. De lehet hogy ilyen fajta vegyi hulladék előállítása költségesebb, mint a cukormentes orbitnak. Azoknak ajánlom, akik másnaposan rosszulléttel küszködve nem tudják kiadni magukból a dolgokat. Nekik mindenképp segíteni fog.

Már nincs sok ilyen

Majdnem két évtizede indult térhódító útjára az internet. A hálózat megalkotói azonban álmodni sem mertek ilyen nagy sikerről. Manapság szinte alig van háztartás, ahol nincs internetkapcsolat.
Egyre többen ülnek szabadidejükben a számítógép előtt és szörföznek a világhálón. Ez teljesen természetes, hiszen az információs szupersztrádán temérdek információhoz juthat a kíváncsi ember. Akkor kezdődnek a gondok, ha már semmi más elfoglaltsága nincs az embernek, szép lassan megszűnnek az emberi kapcsolatai, az életét virtuális világban éli tovább. Függővé válnak, úgy, hogy észre sem veszik. Hagyják maguk mellett elsuhanni az életet és azokat a dolgokat, amelyek miatt érdemes a világot megismerni. És ez a négy fal között nem lehetséges. Ezeknek az embereknek csak azt tudom mondani, hogy mozduljanak ki és éljék az életet. Szabaduljanak a hálózat csapdájából és engedjék, hogy a szerelem hálózza be önöket.

Volt hogy a havat vártam, Én hülye!

Tél van? Csupaszok a fák, a földeket fehér hótakaró fedi, esik a hó és hideg van. Csak nem itt.
Itthon kék ez ég, derűs az idő, még mindig hallani a madárcsicsergést és vannak növények melyek virágot hoznak. Az a kép meg egyszerűen lelombozó, hogy a sok piros ruhás mikulás biciklivel autóval hordja az ajándékot. Még csak imitálni sem lehet hogy valamihez szánkót használjanak. Pocakjuk nincs, mert a meleg gúnyában olyan, mintha szaunában ülnének, így szép lassan lefogynak. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a baj ezzel? Mert ugye milyen j, hogy nem fázunk, nem kell meleg ruhára költeni és fűteni. Ezek az érvek mind hiába. Lelke mélyén mindenki várja az igazi telet. Hiszen ebben az évszakban jön Mikulás, Jézuska és Szilveszter. Ahhoz, hogy ezen ünnepek hangulatát átérezzük sok apróságot vehetünk. De azért egy lényegi kellék mégiscsak van, amit boltban nem kapni. Ez pedig a hó. Hiszen mi lehet annál jobb, mint a frissen hullott hóban sétálni ami ropog a lábunk alatt, barátainkat ismerőseinket kisebb esetleg nagyobb hógolyócsatába kényszeríteni. Családunkkal hóembert építeni és szánkózni. Aki kötekedni akar még mindig mondhatja, hogy akkor is hideg van és az rossz. De ki törődik a hideggel, ha jól érzi magát? És különben is a legjobb fűtés a szeretet.
Még van egy kis idő arra, hogy valóban jöjjön az igazi tél, de ha vegyes érzésekkel is, az ünnepekre gondolva kimondhatjuk. Már itt van.

Fiktív oknyomozó riport, ötöst kaptam rá anno:D

Kecskemét egyik kertes házakkal teli városrészének főútja, szép napos délután, az út mellett tíz-tizenöt ember áll egy csoportban, hangosan kiabálnak. Mintha körbevennének valakit. Közelebb megyek a földön egy kisfiú fekszik, körülbelül hat éves lehet. Orrából és füléből vér folyik, édesanyja mellette térdel és sír. Kicsit még messziről, de már hallatszik a mentő szirénája. Halkan megszólítom a mellettem ácsorgó középkorú férfit:

- Mi történt a fiúval?

- Egy rohadt gyorshajtó! Megint! Még csak nem is lassított!

- Megint?- kérdezem kissé értetlenül.

- Igen megint! Ebben az évben már hat gázolás történt ezen az úton.

Megérkezik mentő és a helyszínelők is odaérnek. Szétoszlatják a bámészkodókat, közben a gyermeket beteszik a mentőkocsiba és elviszik. A rendőrök végigkérdeznek mindenkit, hogy ki látta a kocsit, vagy hogy mi történt. Egyikük hozzám is odalép:

- Maga látott valamit?

- Nem én már csak az embereket láttam gyülekezni- válaszolom.

- Akkor ne zavarja a munkákat! Menjen innen!- szólít fel dühösen.

Arrébb megyek és szememmel azt a férfit keresem, akivel az imént beszéltem. Az egyik ház felé megy. Odaszaladok hozzá és megszólítom:

- Elnézést! Megint én vagyok! Azt mondta sok baleset történik erre. Itt lakik a közelben?

- Igen itt szemben, az elütött kisfiú szomszédja vagyok. Számítani lehetett rá, hogy be fog következni egy ilyen tragédia.

- Ezt hogy érti?

- Eddig a balesetek többsége éjjel történt, főleg karambolok, de bicikliseket és gyalogosokat is ütöttek már el. De mostanában már nappal is egyre többen járnak erre és egyre nagyobb sebességgel. Mindenki itt vágja le az utat, mivel nincsenek lámpák.

- És próbáltak már a hatósághoz fordulni, hogy valamiféle sebességkorlátozó eszközt telepítsenek az útra?

- Természetes, hiszen a gyerekeinket lassan már nem merjük kiengedni az utcára a többiekkel játszani, biciklizni.

- És értek el valamit?

- Igen azt hogy a 40-es táblákat kicserélték 30-asokra. Csodálatos megoldás, nem gondolja?

- Az biztos, hogy nagy visszatartó ereje nincs.

Láttam rajta, hogy idegesebb lett a téma miatt, mint amilyen volt, ezért elköszöntem tőle és tovább álltam. Elhatároztam, hogy másnap felkeresem az illetékes hatóságot, hogy megkérdezzem, miért nem lehet érdemi megoldást találni. Korán keltem, hogy nyitásra a hivatalba érjek. Bementem és körülbelül tíz elirányítás után odajutottam az illetékes Dr. T. Károlyhoz, aki elmondta kérdésemre, hogy ők megtettek minden tőlük telhetőt, az már nem az ő dolguk, hogy ezt betartassák.

- És esetleg ha fekvőrendőröket telepítenének az útra, mint a város többi ilyen részein?

- Arra nincs nekünk pénzünk, felajánlottuk az ott lakóknak, hogy ha állják a költségek felét, akkor lehet ezt megoldani! Ők ezzel nem éltek, így majd ha lesz pénz lesz megoldás. Viszont látásra!

Kifelé menet, a titkárnő a dohányzóban álldogált, odaköszöntem neki, de utánam szólt:

- Elnézést! Tudna várni egy pillanatot?

- Természetesen! Tessék mondani!

- Azt hallottam, hogy a Búzavirág utcai baleset miatt van itt.

- Igen így van.

- Tudja nekem is laknak ott ismerőseim, kisgyermekekkel. És már többször voltak itt megoldásért könyörögve az emberek, de mindig azt a választ kapták, hogy nincs pénz. Még azt is felajánlották a lakosok, hogy egy részét vállalják a költségeknek, de azt mondták erre nincs lehetőség.

- Én éppen az ellenkezőjét hallottam ennek az imént. Mit gondol miért nem akarják rendezni a helyzetet ?

- Én nem akarok vádaskodni de két éve egy úniós pályázaton nyert a hivatal több millió forintot ilyen célokra. Voltak is itt vállalkozók, küldtek számlákat faxon és rendezési terv is készült. Ennél több azonban semmi. Vagyis hivatalosan az út már rendezve van. Szóval a milliók csak eltűntek a vállalkozók és a fejesek zsebében.

Van erre valami bizonyíték is esetleg?

- Nekem nincs, mert ezek a papírok csak átmentek a kezemen, de azután mind a főnökömhöz kerül, onnan pedig ki tudja hová.

Elköszöntem a hölgytől, szomorúan, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet és dühösen a tehetetlenség miatt, hiszen kézzelfogható adatok nélkül nem fordulhatok senkihez, de még ha fordulhatnék is huszonéves fejjel nem venne senki sem komolyan.

Másnap mikor felkeltem nem tudom milyen októl vezérelve, de elindultam, hogy megkeressem a kisfiú szüleit és megkérdezzem hogy van. Mikor odaértem, az út mellett kicsi kereszt és temérdek virág és mécses volt kitéve. Visszafordultam és abban a pillanatban egy nagy fekete kocsi húzott el mellettem, nem harminccal, de nem is ötvennel. Súrolta kabátom szélét, majd eltűnt az úton a semmibe