Volt hogy a havat vártam, Én hülye!

Tél van? Csupaszok a fák, a földeket fehér hótakaró fedi, esik a hó és hideg van. Csak nem itt.
Itthon kék ez ég, derűs az idő, még mindig hallani a madárcsicsergést és vannak növények melyek virágot hoznak. Az a kép meg egyszerűen lelombozó, hogy a sok piros ruhás mikulás biciklivel autóval hordja az ajándékot. Még csak imitálni sem lehet hogy valamihez szánkót használjanak. Pocakjuk nincs, mert a meleg gúnyában olyan, mintha szaunában ülnének, így szép lassan lefogynak. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a baj ezzel? Mert ugye milyen j, hogy nem fázunk, nem kell meleg ruhára költeni és fűteni. Ezek az érvek mind hiába. Lelke mélyén mindenki várja az igazi telet. Hiszen ebben az évszakban jön Mikulás, Jézuska és Szilveszter. Ahhoz, hogy ezen ünnepek hangulatát átérezzük sok apróságot vehetünk. De azért egy lényegi kellék mégiscsak van, amit boltban nem kapni. Ez pedig a hó. Hiszen mi lehet annál jobb, mint a frissen hullott hóban sétálni ami ropog a lábunk alatt, barátainkat ismerőseinket kisebb esetleg nagyobb hógolyócsatába kényszeríteni. Családunkkal hóembert építeni és szánkózni. Aki kötekedni akar még mindig mondhatja, hogy akkor is hideg van és az rossz. De ki törődik a hideggel, ha jól érzi magát? És különben is a legjobb fűtés a szeretet.
Még van egy kis idő arra, hogy valóban jöjjön az igazi tél, de ha vegyes érzésekkel is, az ünnepekre gondolva kimondhatjuk. Már itt van.