Vizes dolgok

Ha ez nem velem történik meg, valaki csak meséli biztosan azt mondom, hogy egy vígjátékban látta.
Szituáció a következő, szerda reggel fél 7. Az ember szép komásan ballag a fürdőszobába, hogy elintézze ügyes bajos dolgait. Namármost bedugtam a szakállnyírót, szépen letettem a mosdókagyló szélére, nyitom meg a vizet, a kar a kezemben marad, elkezd folyni a víz minden irányból. Én ugye mit csinálok, elkezdem piszkálni, hogy majd ÉN megcsinálom. Na akkor indult el a gejzír, természetesen a leghidegebb fajtából bele egyenesen a pofámba, valami nem túl kellemes bizsergést kezdtem érezni, akkor láttam, hogy a szakállvágó már merülőforralóként funkciónál. Gyors vetődés a fürdőből, rohangálás, hogy megtaláljam a főcsapot, ami persze sosem az amelyikre először gondol az ember. Mire sikerült a művelet, addigra szép mennyiségű víz összegyűlt a fürdőben, és még megoldás kellett arra, hogy az elektromos dolgokat is veszélymenetessé tegyem. Művelet a következő: az összes létező törölköző a padlóra, ráugrás, mielőtt átázik és kábel gyors kirántása a konnektorból. Bár utólag belegondolva kevésbé lett volna kockázatos, ha lekapcsolom az áramot is. No mindegy még végülis itt vagyok. Ezután még persze gyors öltözködés készülődés munka"meghallgatásra"-hát ez is megérne egy misét, de külön bejegyzést mindenképp fog kapni-ami olyan volt amilyen, de köszönet Mr. G-nek a navigálásért. Kellemes hangulatban hazaérve elindulni felhajtani egy új csapot és nekiállni szerelni, mert én aztán nem fizetek csip-csup munkáért a szakinak ezreket. A későbbi történések fényében jobban jártam volna. Csap beszerzése megvan, szerszámok begyűjtése megvan, nekiestem a szétszedésnek. Na itt már tudtam, hogy mire vállalkoztam, kb 10 négyzetcentire volt az összes cső, csavar és minden egyéb bezsúfolva, fogó, kulcs mindenféle kitekert pozícióban fér csak oda. A röpke egy órás művelet, ami amiatt volt ennyi, mert a csap eddig számomra nem ismert részei olyan állapotban voltak, mintha egy római fürdőből maradtak volna hátra, de lehet azok sincsenek így szétrohadva. Szóval Odintól kezdve számra vettem az összes szentek nevét, és Krishnától Allahig mindenkit jól megkáromoltam, pláne mikor rájöttem, hogy az új cső nem passzol a vízvezetékre. Újra nekiindulni beszerezni a hozzávalókat, visszaértem szereltem még egy fél órácskát, megint csak a helyhiány volt ami megdobta a hangulatom.
Szóval a kellemes káromkodásokkal tarkított pár óra után, azért győzelemittasan csaptam a levegőbe: IGEN, megvan! Legyőztem az elemeket!
De legközelebb egy marék xanaxszal fogok neki hasonló műveletnek!
Hát így nézett ki a szerdai nap